A Danuvia 125 szakirodalom
A D-Csepelek története

A D-Csepelek története


A D-Csepel Danuvia

A D-Csepelek története egészen 1949-ig nyúlik vissza. Ugyanis ekkor kezdték el gyártani a Csepel 125-ös típust, amely 1949-től ’54-ig maradt gyártásban a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben (1950-ben államosították a gyárat, új neve Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek lett) A Csepel 125-ös tervezése Jurek Aurél nevéhez fűződik.

Ezen időszak alatt a motorblokkon nem változtattak, ám korszerűbbé tette a motorkerékpárt a tankon megjelenő térdpárna, az erősebb fék és az első és hátsó teleszkópos rugózás alkalmazása.

A már Zuglóban készült új 125-ösök a következőkben különböztek az 1954-ig Csepelen gyártott modelltől:

A márkanév Csepel 125/T (teleszkópos) helyett Danuvia Csepel lett, változott a tankmatrica, a nyeregbe D jelet sütöttek az RM helyett, a kormányszorítóra és a jobb oldali deknire Csepel felirat helyett D betű került.

A motorblokkban a „sonkás” főtengelyt „körsonkás” váltotta. A D-Csepeleket jellemzően 130 mm átmérőjű, krómozott keretű lámpával gyártották, de készült 110 mm-es lámpával szerelt „kislámpás” változat is.

A festés általában fekete, de készítettek bordó motorkerékpárokat is (többnyire exportra). A csíkozás lehet fehér, bronz vagy aranyszínű (a bordó színűek bronz csíkosak) A tankra dupla csík került,a sárhányón a csíkozás nem lefutó, sarkai kerekítettek. A szerszámosdoboz-fedelek is csíkozottak. Az export változatokra kilométeróra is került.

Igyekeztek minél olcsóbban előállítani a motorokat, ezért csak a lámpakereten, a kormányrögzítő bilincseken, a hátsó teleszkópszáron, a berúgó-, váltó-, fék és kuplungkaron valamint a kipufogón csillogott króm. (néhány motoron előfordult a kormány krómozása)

A kormánykifliket, a jobb és baloldali deknit polírozták, a többi alkatrészt festették.

Az ’50-es évek D-Csepel Danuvia

Az ’50-es évek elején már szükségessé vált a 125-ös modell fejlesztése - bár készült egy prototípus Csepelen, mely Vígh Endre nevéhez fűződik – de gyártásba nem került, mivel megkezdték a Pannoniák gyártását.

A Danuviában az eredeti tervek egy 175 ccm-es típusról szóltak, melyből 2 ígéretes prototípus is született. A 175/1-est Újvári József és Walkovszky János alkotta meg, a 175/2-es Bengyel Géza konstrukciója. Sajnos azonban politikai döntés (a fegyvergyártásra kellett koncentrálni) miatt félre kellett tenni a 175-ös típust, helyette a „125-öst lehetett” fejleszteni, melynek prototípusát Páhi Ferenc készítette el. Ez lett a Danuiva DV 125, mely 1957 végén felváltotta a D-Csepelt.

Ezzel azonban nem ért véget a D-Csepelek története, a népszerű kismotorok sokáig használatban maradtak. Jó példa erre az én motorom is, hiszen az előző tulajdonos 1958-től 1983-ig használta. Én 2010-ben megvásároltam, 2011-12 telén teljes felújításon esett át, azóta is sok örömet okoz nekem.

Összegzés:

  • 125-ös és 250-es mkp-k Csepelen: Csepelen 1949-től ’54-ig gyártottak 125 ccm-es motorkerékpárokat 125/49; 125/50 valamint 125/T típusnéven. A névváltozás mindig újabb fejlesztéseket tükrözött.
  • A 125-ös gyártásával párhuzamosan megkezdődött a 250 ccm-es típus kifejlesztése és gyártása. A Csepel 250/U modellt 1949-ben az őszi BNV-n mutatták be először – ez még ikerdugattyús volt – majd 1951-től egydugattyús Csepel 250 néven gyártották.
  • Ennek továbbfejlesztéseként 1954-ben jelenik meg a Pannonia TL, melybe 250-es Csepel motorblokkját építették. Innen kezdve a márkanév Pannonia lett, melynek különböző típusait a magyar motorkerékpárgyártás megszűnéséig (1975) gyártották itt.
  • 125-ös mkp-k Zuglóban: 1954-ben átkerült a 125-ös gyártása a zuglói Danuvia Szerszámgépgyárba, ahol 1954-től 1957-ig gyártották a D-Csepeleket. Ennek fejlesztéseként 1957-ben megjelenik a Danuvia DV 125, mely 1966-ig marad gyártásban amikor is véglegesen beszüntette a motorkerékpárgyártást a Danuiva Szerszámgépgyár.

Írta: „D-Csepeles” Ricsi